A terror sohasem öncélú, annak mindig vannak okai, mozgató rugói. A terror célja a megtorlás, legyen az fegyveres, jogi, vagy csak erkölcsi, de valamilyen viselkedésre, cselekvésre adott válasz! Nem ok, hanem okozat. A fogalmak szintjén óvatosan kell lavíroznunk, mert a fegyveres terror épp úgy lehet honvédelem, mint etnikai tisztogatás adott esetben, még a hadijog betartásának a szabályai szerint is lehet terror, gondoljunk itt a nem reguláris erőkre, akiket nem véd a nemzetközi jog. Meg kell különböztetni az erő pozíciójából elkövetett terrort és a gyenge pozícióból elkövetett terrort.

Az erő pozíciójából a terror állami szinten zajlik és részint a hatalom tehetetlenségét mutatja a gyenge pozíciójúakkal szemben, részint racionális okai vannak. Az állami terror az engedetlenséggel, lázadással, morgással szembeni intolerancia, amibe benne van a hatalom ideges félelme, mármint, hogy vele packázni merészelnek. Mintegy erkölcsi fensőbbség, miszerint, velünk, a hatalommal merészelnek szembeszegülni és ez csak még intenzívebbé válik, ha a hatalom illegitim.

Ez az erkölcsi terrortól egészen a intézményesített fegyveres terrorig terjedhet. Erkölcsi terror például a jelenlegi liberális oldal fegyvere, akik a velük egyet nem értőket nácizzák, ezzel páriának, nem szalonképesnek kiáltják ki őket, szerepvállalásukat a közéletbe ellehetetlenítik.

Durvább a jogi terror, mikor a hatalmon levők céljaiknak, eszméiknek, elképzeléseiknek megfelelően jogszabályok keretein belül szankcióval sújtják a nekik ellentmondókat. Tipikusan ilyen vélemény törvény a holokauszt tagadás szankcionálása. Az is jogi terror, ha az egyes negatív magatartásformák elszaporodása miatt az egyes büntetési tételeket emelik, bár tudják, nem a büntetés nagysága a visszatartó erő, hanem a felderítés eredményessége.

Legdurvább az államilag támogatott fegyveres terror, ami a 2006. október 23-i tömeges veréstől, könnygáz alkalmazástól és szemkilövéstől tarthat egészen a Gestapo, vagy az NKVD által alkalmazott terrorig.

A hatalom minden esetben eldönti, hogy melyik a célravezető, mert az elégedetlenkedés mindig veszélyt rejt. Ezt alulreagálni olyan üzenet értékű, hogy a hatalom gyenge és ez újabb engedetlenséget generálhat. Túlreagálni viszont már olyan terrort jelent, ami haragot, ellenállást generál. Racionális oka is lehet, hiszen egyszerűbb egy konszenzust kialakítani, mint erővel és fegyverrel fenntartani a hatalmat. Gyakorlatilag kis engedményekkel rengeteg pénzkiadástól megmentheti magát a hatalom. Azt a hozadékot már ne is említsem, hogy amíg rendfenntartó egységek cirkálnak az utcán és kijárási tilalom van érvényben, nem lehet demokratikus köntösben tetszelegni. Jelenleg nincs olyan ország, amelyiknek a vezetése valamilyen szinten ne alkalmazna terrort.

Sőt, a tömegek követelik meg, hogy egyes komolyabb közfelháborodást kiváltó cselekmények súlyosabb megítélés alá essenek. Mellékesen jegyezném meg, hogy amikor a hatalom ezeknek a kívánságoknak eleget tesz, a liberálisok ezt nevezik populizmusnak!

A gyenge pozícióból végrehajtott terror a hatalommal szembeni olyan csapás, amit válogatás nélkül az adott hatalommal egyetértő népességére mérnek, vagy idegen állam esetén, bármely polgárára. Az ideológia az, hogy a terrortól megfélemlített lakosság nyomást gyakorol a hatalomra, amelyik majd változtat a politikáján. Ennek lehettünk tanúi Párizsban, Brüsszelben. Megkockáztatom, hogy a nyugati hatalmak közel- keleti magatartása, háborúskodása és önkénye kikövezett és egyenes út volt oda, hogy gyakorlatilag most hadban állunk. Az ellenség gyenge, szervezetlen, de fanatikus és önfeláldozó. Ez a lehető legrosszabb kombináció. Erre a parázsra locsolt benzint Merkel és liberális barátai, akik addig impotenskedtek és jószívűsködtek, míg a muzulmán harcosok és családtagjaik már szinte ellepték Európát. Az ellenség motivált, fanatikus és most, hogy Merkel és társai elárulták Európát, már álcázva, simán elvegyülnek a városokban, a már régebben itt tartózkodó elvbarátaik segítik őket. Mivel szinte csak öngyilkos merényleteket hajtanak végre, még könnyebb lett a dolguk, hiszen a menekülést nem is tervezik. Ilyen helyzetben hiába a szervezett karhatalmi erő, az ellenőrzés és a megfigyelés, egyesével mindig képesek lesznek átcsúszni egy résen és kárt, halált és félelmet okozni. Megoldani ezt a tudathasadásos állapotot két módon lehet.

Izrael példáján okulva hihetetlenül szigorú biztonsági intézkedéseket bevezetve gyakorlatilag belső börtönné változtatni az országot. Itt már nem azon folyik majd a vita, hogy a határokon legyen- e kerítés, hanem azon, mindenkit megmotozzanak-e, ha belép egy áruházba. A terror itt a paranoia határait feszegeti már és ebből a helyzetből csak tárgyalással, engedményekkel és megegyezéssel lehet kilépni. Megemlíteném még az izraeli beton falat, amelyik minden kívülállót kizár. Ha Orbán kerítése kirekeszt bennünket a világból, akkor Izraelt már börtönbe is zárta. Az az apró adalék még ide kívánkozik, hogy Izraelben a támadót szabályosan kivégzik. Ebből a helyzetből nagyon nehéz kijönni jól.

A másik megoldás a béke felé elmozdulni. Muszlim terroristák az országaikban elkövetett borzalmakért vesznek revansot, így az első lépés az, hogy ebből azonnal ki kell maradnia Európának. Nekünk nem kell segítenünk haragudni az amerikaiaknak és nekünk elszenvedni a terrort, hogy az ő hatalmi pozíciói erősödjenek! A következő lépés az összes illegális migráns azonnali kitiltása az EU területéről. Erre jelenleg is minden joga meg van az EU-nak, hiszen törvényt szegve jöttek követelőzni. Megkockáztatom, hogy a No Go Zónákat is haladéktalanul fel kell számolni és aki ellenáll, szintén kitoloncolni. Ezt követően kell egy erős határőrizeti rendszer és akkor még nem múlik el, de csökkenhet a veszély. A gyenge pozícióból végrehajtott terrort meg kell előzni és minden kezdeti csiráját azonnal el kell fojtani. Végül pedig szigorúan felelősségre vonni azokat a politikusokat, akiket ezért a kialakult helyzetért felelősség terhel, akkor talán tisztulna az EU.

Lehet, Európa soha nem lesz már olyan, mint volt, de így még van esélyünk rá, hogy a mienk maradjon.