A megemlékezés is olyanná vált, mint a legnagyobb fájdalom, amelyet egyesek kisajátítottak maguknak. Székesfehérváron megemlékeztek Budapest ostromának az évfordulójáról, amelytől ugyan a polgármester elhatárolódott, ám mégis megtartották. A huhogók azonnal tiltakoztak és nevenics szervezetekkel együtt feljelentést tettek neonáci rendezvény megtartása miatt. Ezek a katonák, akikről megemlékeztek, ha egy rossz ügy érdekében is, de harcoltak, meghaltak és a halott katona már nem ellenség. Milyen mély gyűlölet munkálhat egyesekbe, hogy a halálhoz fűződő ősi privilégiumot sározzák be és halottakat gyaláznak? Akinek a nagyapja, rokona esett ott áldozatul a háborúnak, az hallgasson és az emlékezés legelemibb jogát is meg kell tagadni tőlük? Hol demokrácia egy ilyen rendszer?
A hazudozás ennek a körnek soha nem volt akadály. A két szovjet parlamenter, Osztyapenko és a Steinmetz Miklós kapitányok halálát is hadijog elleni bűnnek hazudták, míg végül kiderült, hogy Osztyapenkoval baráti aknavető tűz végzett, Steinmetz pedig valószínűleg egy ittas sofőr jóvoltából aknára futott. Nem volt ildomos a budapesti ostrom alatt és után elkövetett Szovjet háborús bűnök emlegetése. A mai napig a budai erdőkben feltáratlan tömegsírokban nyugszanak azok a katonák és civilek, akikkel a Szovjetek végeztek. A szikla kórházban elevenen elégetett magyar és német sebesültek említést sem érdemelnek, csak úgy, mint az elfogott, de bestiálisan legyilkolt katonák.
Való igaz, hogy nem néztünk még szembe a múlttal, ha halottaktól tartanak egyesek, de néha a jelennel sem. A Szabadság téren a magukat civileknek mondó vélemény diktátorok akarják megmondani, kikre szabad és kikre nem emlékezni! Megszabják, a történelmet hogy értelmezzük, és milyen történésekről kell és kötelező elfeledkeznünk és melyeket kötelező naponta szajkózni.
Ideje már a szűkölőket azokkal az erkölcsi normákkal szembesíteni, amelyet tőlünk elvárnak, mint kötelezőt, de velünk szemben el nem ismernek. Ideje lenne már helyükre tennünk a dolgainkat és nem hagyni senkit beleszólni a saját történelmünkbe és erkölcsi értékeinket nem hagyni ebek harmincadjára, idegen pénzen megvett álcivilek uszító pocskondiázásának kitenni.
