Március 15. kapcsán ismét fellángolni látszik az ki nem alvó parázs, mely szerint a politika kisajátította a Nemzeti Ünnepet, így, - a fene egye meg, én el nem megyek ünnepelni- mentalitást választják egyesek!

Csöppet józanul átgondolva, mindig minden ünnepet kisajátít, vagy kihasznál a politika. Rákosi mikor ünnepelte, büszkén düllesztette a mellét, hogy ez a dolgozó nép ünnepe. Kádár már a szocialista fejlődést és az elért eredményeket csapta hozzá lelkesen integetve a karzatról. Nem volt ez másképp a rendszerváltás kapcsán sem, hiszen a politika akkor azt üzente nekünk, a friss demokrácia vívmánya az a szabadság, amivel felhőtlen örömmel tudunk ünnepelni. Történt aztán egy alkalommal, mikor a Fidesz, mint az ellenállás jelképét, felhasználta a kokárdát tiltakozásul. Nem mondom, hogy jó ötlet volt, mert a 48-as forradalom jelképe ugyan nem sokat csorbult, de az ellenzők ebben már fegyvert láttak.

 Itt egy pillanatra elidőznék, mert a jelképek és a jelképekhez kapcsolódó érzelmek, mítoszok és legendák köre erősebb kell legyen, mint egy szerencsés, vagy szerencsétlen politikai performansz. A magyar zászló attól nem vált megvetendő jelképpé még, hogy Szálasi alatta tette le az esküt. Profánabb hasonlattal élve, ha a kokárdás idegenkedésnél tartunk, gatyát se hordjunk, mert a nyilasok is hordtak.

 Attól, hogy a kutatások alapján azon a márciusi napon talán nem is minden a legendákban tudott módon történt meg, attól még ez a legkedvesebb nemzeti ünnepünk, amely minden magyaré! Inkább itt vélek felfedezni egy kis aljas aknamunkát. Akik nemzetben gondolkodnak és a nemzeti jelképek fontosak nekik, először suttogva, később pedig már egyre hangosabban hazaffynak, turulban születettnek, sovinisztának, irredentának lettek beállítva. Emlékszem a szent jobb tetemcafatnak nevezésére és a szent korona micisapkázására is, pont úgy, mint valamelyik jópofa félművelt művész által átírt himnuszra.

 Igen, én büszke vagyok a nemzeti jelképeinkre, mert az összetartozásunkat, a történelmünket, a múltunkat foglalják magukba és természetesen különállásunkat és autonómiánkat is más nemzetektől. Ez pedig a liberális Európában lassan bűnnek számít. Amennyiben a jelképeink, múltunk és büszkeségünk megtagadása kell ahhoz, hogy európai lehessek, akkor nem akarok európai lenni! Ideje már kimondani, mi nem ehhez az Európához csatlakoztunk, nekünk nem ezt ígérték!

 Nem érdekel ki és hogy hol mond beszédet, március 15.-én kitűzöm a kokárdám és elmegyek a Nemzeti Múzeumhoz fejet hajtani a szabadságharc nagyjai előtt, majd pedig emelt fővel jövök el onnan, mert ez a MI ünnepünk!