Érik a nagy tanárlázadás sztrájkba forduló ideje. Pénteken, ha a csillagok együttállása is kedvező lesz, a lázadók munkabeszüntetnek. Ámulok ezen a magabiztosságon, amit az erőtlenség mögül előkaptak, sőt a kormányt is alaposan megbírálták. Ennek az az oka, hogy az elégséges szolgáltatáson csámcsognak még, mivel a sztrájkkal kapcsolatban annyi kikötést tett a minisztérium, hogy a gyerekeket fogadni kell az iskolában. Ad abszurdum, etetni is kell őket. Na ezen aztán a lázadók mélységesen felháborodtak, mert szerintük akkor a sztrájkjuk nem is lesz igazi, mivel a gyerekekre vigyázni kell.
Na itt aztán felkaptam a fejem. Szerintük az iskola lényege a gyerekekre vigyázni és megebédeltetni őket? Nekem még az iskolából olyan emlékeim vannak, hogy ott tanítás folyt, oktattak, neveltek, magyaráztak és számon kértek.
Ez a maroknyi lázadó, akiknek ikonikus alakja az a Pukli István, akit igazgatói regnálása óta 25 kollégája hagyott ott, az iskola lényegének a gyermekfelügyeletet tartja és a tanítást olyan mellékes dologként kezeli.
Gratulálok lázadóéknak és csak annyit teszek hozzá, szerintem egy olyan szűk kis minoritás ők, akik, ha a tanításból eltűnnének, fel sem tűnne és senkinek nem hiányozna. Amikor az iskola lényegének nem a tanítást, nevelést tartja egy pedagógus, arra csak azt tudom mondani, hogy a tanári kar szégyene. El fog jönni az a nap, amikor a józan többség vonul az utcára, hogy ezeket az embereket távolítsák el a gyerekeink közeléből, mert méltatlanok arra, hogy pedagógusnak nevezzük őket!
