A pedagógus demonstrációk láttán, hallatán elgondolkodtam, hiszen valamikor magam is tanárember voltam. Már elég régen elkerültem a pályáról, aminek egy oka volt, a jövedelem. Magam még megéltem a Bokros csomag azon időszakát, amikor két tanári fizetésre elvették a családi pótlékomat. Akkor sem lázadtunk, amikor Magyar Bálinti érában a szorzótáblát kiüldözték a megtanulandó anyagok közül és az alternatív olvasás tanítási módszerek halmozottan termelték a funkcionális analfabétákat. Járt ugyan a szánk, de jártunk dolgozni és megtanítottuk, amit elengedhetetlennek tartottunk. Abban az időben még nem verték a tanárokat öntudatos szülők és a tudásnak még volt valami tekintélye!

Most szabályos lázadásnak vagyok tanúja és elkeserít az a tény, hogy a volt kollégák mennyire nem hajlandók gondolkodni. Nézzük hát a hőbörgés okait! A KLIK.  Van szerencsém ismerni KLIK vezetőt és tudom, hogy jó indulatú, konszenzusra törekvő ember. Mint minden friss intézménynek, ennek is megvannak a maga gyermekbetegségei, amelyet a közös gondolkodás és az idő tud hatékonyan kezelni. A különbséget úgy fogalmaznám meg, hogy eddig az igazgató főnöke a képviselő- testület volt, most pedig a KLIK és ő is dönti el, kiket vehetnek fel tanítani. A finanszírozás nem állami normatíva és önkormányzati támogatás már, hanem csak állami finanszírozás. Nem igazán gördülékeny még a rendszer, de ebből a gyerek és a beosztott tanárok optimális esetben semmit nem érezhetnek meg, ha csak valami anyag, eszköz nem hiányzik, ami azért előfordul.

A másik tüske a tankönyvválaszték csökkenése. Valamit már az elején szeretnék tudatosítani! A tanár- tanító nem művész, hanem mesterember. Nem csodát kell alkotnia, hanem a tananyagot olyan módon megvilágítani, hogy a gyermekek azt megértsék. Nem a himi- humi akármilyen módszerek és könyvek a kulcsa a tanításnak, hanem a pedagógus rátermettsége és lelkiismeretessége. Régebben, míg a tankönyv özön a piacon tombolt, nem volt biztos, hogy aki Szombathelyen elkezdte az általános iskolát, az Debrecenben be is tudja fejezni. Mára ez megoldódott, így csak üdvözölni tudom a választék korlátozását.

A tananyag mennyisége és a pedagógus óraszáma. 21- ről felemelték 26-ra, amit megértek, hogy fáj, de mellékesen megemlíteném, hogy a pedagógusok ilyen anyagi megbecsülésnek még nem örvendtek. A többlet pénzért az az öt óra plusz hetente igazán semmi. A tananyag mennyiségére is álságos dolog hivatkozni, hiszen melyik ambíciózus szülő nem küldi iskola után legalább nyelvet tanulni a gyermekét? Az nem sok a gyerekeknek, csak az iskola? Kárhoztatják a mindennapos testnevelést, de a lurkó azért járjon úszni, karatézni. Ezek a szirén hangok nekem nagyon hamisak, logikátlanok és álságosak.

Természetesen ezzel még nem értünk a dolgok végére, hiszen a tanárok céljaik érdekében a gyerekeket is felhasználták. Előadták a baloldal által feltüzelt verziójukat, felhasználva ezzel a gyerekeket, mint biodíszletet. Hirtelen, akik eddig sem jártak iskolába, hirtelen a tanárok mellett kiálló ellenállókká váltak és természetesen az összes gyerkőc, aki videójátékozni akart, vagy plázázni, na az is csatlakozhatott. Csendesen kérdem meg, hány a tanárok mellett kiálló diák lett volna akkor, ha mondjuk egy verset kellett volna megtanulni, mint az ellenállás jelképét? A kérdés költői, hiszen mindannyian sejtjük a választ.

Végül is most a pedagógusok azért lázadoznak, hogy a pénzük ugyan maradjon, de kevesebbet kelljen dolgozniuk és maguk választhassák meg a főnökeiket. Nem utolsó sorban a tananyag mennyiségén is húznának. Mint az már megszokott, mindenféle civilnek mondott, de komoly pártszimpátia alapján működő csoportok akarják a szakmáról kioktatni a szakértőket. Olyan politikai tömörülések alakjai, amelyek kipottyantak a hatalomból alkalmatlanságuk okán. Ekkor ötlik fel bennem, hogy a volt kollégáimat ennyire meg lehet vezetni és rávenni őket, hogy véletlenül se gondolkodjanak?

Kemény szavak ezek azoknak az embereknek, akik a jövő generációját tanítják, mégis furcsa szemüveget viselnek!