A tanár zendülés említésére megbolydult a tanári kar blogot látogató része, így szükségét éreztem álláspontomat alátámasztandóan pár érvet még felhozni. Röviden megemlíteném, hogy a jelenleg regnáló politikai hatalom óhatatlanul a polémia részét képezi, hiszen ő az oka a kialakult helyzetnek. Az biztos, a mindenkor regnáló hatalom alakítja a közoktatást a saját szája íze szerint, amit lehet szeretni, vagy nem szeretni, viszont, hogy a hatalmat milyen kontextusba vonom be a vitába, az nem mindegy.

Meglep és meg is fog lepni, hogy a politikai vezetés a kommentekbe úgy szerepelt, mint inkompetens, korrupt, dilettáns, akit ugyan kedveltek a tanárok és sokan rájuk is szavaztak, de ez a bizalom most végképp elszállt. Halkan jegyzem meg, a kormánynak a közoktatási stratégia kidolgozása a feladata, amit majd a szakemberek realizálnak. Ez tipikusan az a balliberális kotta, amiből a „demokratikus” (mert tudjuk, csak ők lehetnek azok) ellenzék játszik. Ez nem probléma és nem is lehet, ha józan megfontolással párosul, de jelen esetben csak zsigeri ellenkezés van, érv alig. Aki ezt megemlíti, na az kormány bérenc, jobb esetben, rosszabban pedig hülye.

Azért, hogy megérhessük a kormány és a minisztérium döntései mögött húzódó szándékot, pár dologgal illik tisztában lenni, ha már értelmiségiekkel vitázom! A felelőtlen és dilettáns politika eredménye az lett, hogy Magyarország súlyosan eladósodott. Brüsszel mindig az államháztartási hiány miatt koppintott az orrunkra, amiről tudjuk, hogy két módon lehet befolyásolni. Vagy a bevételeket növelem, vagy a kiadásokat csökkentem. Mivel a gazdaság finoman szólva sem szárnyal, a bevételek az olajár ingadozás és esés miatt valamelyest növekedtek, de nem eléggé, hogy korrigálják a negatív folyamatokat. Maradt a kiadások csökkentése, így lett Kormányhivatal, KLIK és egyéb centralizáció. Ez kiadáscsökkentő lépés volt.

A pedagógus társadalom ezt komolyan zokon vette, hiszen privilegizált helyzetét veszítette el. Régi vicc, de a pedagógus szakma mellett három érv szólt: június, július, augusztus. Ide kívánkozik még az a 21 kötelezően ledolgozandó heti óraszám (a 22. óra adminisztrációra volt biztosítva), amit az elvileg 40 órás munkahétből tényleg munkával kellett tölteni. Minden más munkahelyen megkövetelik a 40 ledolgozott órát, ha valaki ezt nem tudná! Azt az apróságot se hagyjuk figyelmen kívül, míg a mesékben három nap volt egy esztendő, pedagóguséknál 45 perc volt egy óra. Belegondolva vannak olyan szakmák, ahol a változások gyorsan következnek be. Az informatikus, vagy az adótanácsadó mikor kapja meg a munkaidejének majd a felét, hogy napra kész legyen?

Mivel a pedagógusnak ideje, mint a tenger volt, szakkörözött, túlórázott, felkészített, napközizett, vagy valamilyen gyermekekkel kapcsolatos tevékenységet végzett, természetesen plusz díjazásért. Mellékesen megjegyezném, volt a szakmában egy csókos réteg, aki ebből komoly részt hasított ki, míg a többinek csak csurrant- cseppent. Meglátásom szerint most sincs kevesebb pénz az oktatásban, csak a pedagógusok most kicsit egyenlőbben részesülnek ezekből a pénzekből és nem plusz pénzért végzik az említetteket. Egalizáltabb lett a bérezés, fogalmazhatok így! Apró adalék, de a köztisztviselők béralapja kilenc éve nem változott, pedig ez alatt az idő alatt szinte a teljes jogszabályi környezetet kicserélték és szinte újra kellett tanulni az eljárásokat. Ők nem lázadnak!

A tankönyvek minőségére pusztán csak annyit mondhatok olyan, mint a gyalogsági csizma. Vagy túl kicsi, vagy túl nagy, de sohasem tökéletes, soha nem is volt. Ezt számon kérni minimum érdekes! A tananyag mennyisége valóban sok, de akkor mitől is van az, hogy rengeteg végzett fiatal alkalmatlan munkára? Ez elsősorban a szülő és másod sorban a pedagógus bizonyítványa, hiszen a tanuló előbb- utóbb végtermék lesz, akit a gazdaság használni szeretne. Mit kezdjünk egy analfabétával a XXI. században, vagy azzal, akit a kőműves szakoktató tanítgat a szorzótáblára? Súlyos kérdések ezek!

A kockásingeskedés. Ezen felrántottam a szemöldököm, mert úgy tudom, olyan szövegkörnyezetbe hangzott ez el egy talán államtitkártól, melynek az volt az értelme, hogy gyermekek közé, ne borostás, kockás inges pedagógus járjon. Nem jogos elvárás ez? Tessék már bemenni az OTP-be. Hogy öltöznek ott a hölgyek? Esetleg említsem Deutsch Tamást, mikor laza pulóveres és fülbevalós miniszter volt? Nálam kiverte a biztosítékot, mert ezzel nem a lazaságát bizonyította, hanem azt, hogy bennünket vesz semmibe!

A pedagógusok megbecsültsége nem mindig az anyagiakon múlik. A Horthy érában a tanár egy megbecsült ember volt. Rákosiéknál osztályidegen, de még Kádárnál is értelmiségi réteg, akit a súlyának megfelelően kell kezelni. Hetven év után visszaadta a Fidesz a tanárok büszkeségét és lám mi történik, lázadnak. Felhánytorgattok olyan dolgokat, amelyek gyakorlatilag azóta nem működnek, mióta az eszemet tudom, de aki gondolkodik, látja a lényeget.

Az elvett privilégiumok és a szigorúbb környezet, ami kiverte a biztosítékot, mert eddig a tanár minden sz@rságot elviselt, míg a langyos kis kényelme megvolt. Ebből pedig nem a gyermekekért és a jövőért való aggódás üt át, hanem a kőkemény önzés! Hiteles az, amikor a szavak és a tettek egységbe tartoznak és ez a lázadás minden, csak nem hiteles!