A terror sohasem öncélú, annak mindig vannak okai, mozgató rugói. A terror célja a megtorlás, legyen az fegyveres, jogi, vagy csak erkölcsi, de valamilyen viselkedésre, cselekvésre adott válasz! Nem ok, hanem okozat. A fogalmak szintjén óvatosan kell lavíroznunk, mert a fegyveres terror épp úgy lehet honvédelem, mint etnikai tisztogatás adott esetben, még a hadijog betartásának a szabályai szerint is lehet terror, gondoljunk itt a nem reguláris erőkre, akiket nem véd a nemzetközi jog. Meg kell különböztetni az erő pozíciójából elkövetett terrort és a gyenge pozícióból elkövetett terrort.

Az erő pozíciójából a terror állami szinten zajlik és részint a hatalom tehetetlenségét mutatja a gyenge pozíciójúakkal szemben, részint racionális okai vannak. Az állami terror az engedetlenséggel, lázadással, morgással szembeni intolerancia, amibe benne van a hatalom ideges félelme, mármint, hogy vele packázni merészelnek. Mintegy erkölcsi fensőbbség, miszerint, velünk, a hatalommal merészelnek szembeszegülni és ez csak még intenzívebbé válik, ha a hatalom illegitim.

Ez az erkölcsi terrortól egészen a intézményesített fegyveres terrorig terjedhet. Erkölcsi terror például a jelenlegi liberális oldal fegyvere, akik a velük egyet nem értőket nácizzák, ezzel páriának, nem szalonképesnek kiáltják ki őket, szerepvállalásukat a közéletbe ellehetetlenítik.

Durvább a jogi terror, mikor a hatalmon levők céljaiknak, eszméiknek, elképzeléseiknek megfelelően jogszabályok keretein belül szankcióval sújtják a nekik ellentmondókat. Tipikusan ilyen vélemény törvény a holokauszt tagadás szankcionálása. Az is jogi terror, ha az egyes negatív magatartásformák elszaporodása miatt az egyes büntetési tételeket emelik, bár tudják, nem a büntetés nagysága a visszatartó erő, hanem a felderítés eredményessége.

Legdurvább az államilag támogatott fegyveres terror, ami a 2006. október 23-i tömeges veréstől, könnygáz alkalmazástól és szemkilövéstől tarthat egészen a Gestapo, vagy az NKVD által alkalmazott terrorig.

A hatalom minden esetben eldönti, hogy melyik a célravezető, mert az elégedetlenkedés mindig veszélyt rejt. Ezt alulreagálni olyan üzenet értékű, hogy a hatalom gyenge és ez újabb engedetlenséget generálhat. Túlreagálni viszont már olyan terrort jelent, ami haragot, ellenállást generál. Racionális oka is lehet, hiszen egyszerűbb egy konszenzust kialakítani, mint erővel és fegyverrel fenntartani a hatalmat. Gyakorlatilag kis engedményekkel rengeteg pénzkiadástól megmentheti magát a hatalom. Azt a hozadékot már ne is említsem, hogy amíg rendfenntartó egységek cirkálnak az utcán és kijárási tilalom van érvényben, nem lehet demokratikus köntösben tetszelegni. Jelenleg nincs olyan ország, amelyiknek a vezetése valamilyen szinten ne alkalmazna terrort.

Sőt, a tömegek követelik meg, hogy egyes komolyabb közfelháborodást kiváltó cselekmények súlyosabb megítélés alá essenek. Mellékesen jegyezném meg, hogy amikor a hatalom ezeknek a kívánságoknak eleget tesz, a liberálisok ezt nevezik populizmusnak!

A gyenge pozícióból végrehajtott terror a hatalommal szembeni olyan csapás, amit válogatás nélkül az adott hatalommal egyetértő népességére mérnek, vagy idegen állam esetén, bármely polgárára. Az ideológia az, hogy a terrortól megfélemlített lakosság nyomást gyakorol a hatalomra, amelyik majd változtat a politikáján. Ennek lehettünk tanúi Párizsban, Brüsszelben. Megkockáztatom, hogy a nyugati hatalmak közel- keleti magatartása, háborúskodása és önkénye kikövezett és egyenes út volt oda, hogy gyakorlatilag most hadban állunk. Az ellenség gyenge, szervezetlen, de fanatikus és önfeláldozó. Ez a lehető legrosszabb kombináció. Erre a parázsra locsolt benzint Merkel és liberális barátai, akik addig impotenskedtek és jószívűsködtek, míg a muzulmán harcosok és családtagjaik már szinte ellepték Európát. Az ellenség motivált, fanatikus és most, hogy Merkel és társai elárulták Európát, már álcázva, simán elvegyülnek a városokban, a már régebben itt tartózkodó elvbarátaik segítik őket. Mivel szinte csak öngyilkos merényleteket hajtanak végre, még könnyebb lett a dolguk, hiszen a menekülést nem is tervezik. Ilyen helyzetben hiába a szervezett karhatalmi erő, az ellenőrzés és a megfigyelés, egyesével mindig képesek lesznek átcsúszni egy résen és kárt, halált és félelmet okozni. Megoldani ezt a tudathasadásos állapotot két módon lehet.

Izrael példáján okulva hihetetlenül szigorú biztonsági intézkedéseket bevezetve gyakorlatilag belső börtönné változtatni az országot. Itt már nem azon folyik majd a vita, hogy a határokon legyen- e kerítés, hanem azon, mindenkit megmotozzanak-e, ha belép egy áruházba. A terror itt a paranoia határait feszegeti már és ebből a helyzetből csak tárgyalással, engedményekkel és megegyezéssel lehet kilépni. Megemlíteném még az izraeli beton falat, amelyik minden kívülállót kizár. Ha Orbán kerítése kirekeszt bennünket a világból, akkor Izraelt már börtönbe is zárta. Az az apró adalék még ide kívánkozik, hogy Izraelben a támadót szabályosan kivégzik. Ebből a helyzetből nagyon nehéz kijönni jól.

A másik megoldás a béke felé elmozdulni. Muszlim terroristák az országaikban elkövetett borzalmakért vesznek revansot, így az első lépés az, hogy ebből azonnal ki kell maradnia Európának. Nekünk nem kell segítenünk haragudni az amerikaiaknak és nekünk elszenvedni a terrort, hogy az ő hatalmi pozíciói erősödjenek! A következő lépés az összes illegális migráns azonnali kitiltása az EU területéről. Erre jelenleg is minden joga meg van az EU-nak, hiszen törvényt szegve jöttek követelőzni. Megkockáztatom, hogy a No Go Zónákat is haladéktalanul fel kell számolni és aki ellenáll, szintén kitoloncolni. Ezt követően kell egy erős határőrizeti rendszer és akkor még nem múlik el, de csökkenhet a veszély. A gyenge pozícióból végrehajtott terrort meg kell előzni és minden kezdeti csiráját azonnal el kell fojtani. Végül pedig szigorúan felelősségre vonni azokat a politikusokat, akiket ezért a kialakult helyzetért felelősség terhel, akkor talán tisztulna az EU.

Lehet, Európa soha nem lesz már olyan, mint volt, de így még van esélyünk rá, hogy a mienk maradjon.

Vajúdtak a hegyek és egereket szültek! Valahogy így tudnám összefoglalni a pedagógus zendülés eredményeit. Kiderült, hogy az ördögtől való Orbán és emberei mégis csak konstruktívan képesek tárgyalni a pedagógusokkal. A pedagógus kerekasztal, amelyre Pukli István nem volt hajlandó elmenni, megegyezett a pedagógusokkal, hogy a tananyag mennyiségét csökkentik és Rétvári Bence bejelentette, hogy megszűnik a KLIK.

Azért, hogy ne legyek igazságtalan, valószínűleg a zendülés nélkül nem ment volna ilyen simán az egyezkedés, viszont békésebb lett volna. Pár apró probléma azért mégis adódik. Milyen tananyagot és milyen mértékben fognak csökkenteni? Ezen, ha nem tépik ki egymás haját a tanerők, igen meglepett lennék, de ez már legyen az ő bajuk. Hozzáfűzném, hogy egy normális tárgyalás keretében ennek az elképzelésnek nem feküdtek volna keresztbe az oktatás irányítói. A másik probléma a KLIK. Az iskolának kell fenntartójának lenni, ez megkerülhetetlen. A Fidesz épp azért hozta létre a KLIK-et, mert az állami normatíva nem volt elegendő a fenntartásra. Így a szegényebb települések még szegényebbek lettek, mert hitelből finanszírozták azt, amivel nem bírtak el. Miután a kormány kifizette a települések hiteleit, magához vette az oktatás fenntartását. Valószínűleg ez továbbra is így marad, hiszen az önkormányzatoknak visszaadni a fenntartást annyit jelentene, hogy az iskolák egyszerűen nem működnének. Azért nem működnének, mert az önkormányzatok hitelt már csak szigorú feltételek mellett vehetnek fel. Az állam elgondolása egyszerű és frappáns volt. Magához véve az irányítást, szigorúan szabályozta az iskolák kiadásait. Elméletileg az is működhetne, hogy az önkormányzatok kapják vissza az intézmény fenntartást és az állam annyi pénzt ad, amennyiből működhetnének az intézmények. Ezt a megoldást viszont nem célszerű választani, mivel a gazdálkodást nehézkes lenne ellenőrizni, valamint a központosítással egy helyen akkumlálódnak azok a szakemberek, akik a gazdálkodást jól és hatékonyan tudják irányítani.

Ebből csak az következik, hogy megszűnik a KLIK, de valamilyen új fantázia néven fel fogják támasztani.

Ennek a fényében nagyon visszatetsző a Pukli féle retorika és hangnem, valamint a tárgyalások kategorikus tagadása. Most látszik csak igazán, hogy az egész zendülés nem a gyermekekről és a tanításról szólt, hanem egy megszervezett Orbán kergetési kísérlet volt. A bal és liberális oldal szította az elégedetlenséget és saját politikai céljai érdekében felhasználta és kihasználta a pedagógusokat, akiknek egy része birka módon asszisztált a levitézlett politikai erők (erők? :-)) manipulatív lázongásához. A Fidesz kommunikációjában igyekszik logikusan, észérvekre támaszkodni, de akiket az indulat fűt és akiket bukott politikai csoportok uszítanak, azok nem törődnek a logikával. Mennyivel jobb kéjes élvezettel Orbán cigányozni, mutyizást, lopást kiabálni át sem gondolva azt, hogy egy szűk kis csoport hatalmi ambícióit támogatják ezzel.

A magyar oktatás azért még sem lehetett ezt megelőzően sem csapnivaló, ha a füves Juhász a jövedelméből budai bérelt lakást tud fenntartani (matek) és Szél Bernadett úgy ért az atomerőművekhez, mint Enrico Fermi (fizika)!

A civilkedés, mint olyan a reneszánszát éli. Civilnek lenni annyit jelent, mint laza társulást hozni létre azonos véleményű, érdeklődési körű, azonos célokat valló emberekből. Itt a pártszimpátia nem számít, legtöbbször valamilyen nemes cél érdekében alakulnak meg, mint városvédelem, természetvédelem, vagy állatvédelem és sorolhatnám még. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a civil mozgalom mindig valamilyen pozitív irányú változás igényével jön létre. A tagjai hasznos tevékenységet végeznek és a szűk közösségükön belül akár még értéket is teremtenek. Semmi baj nem volt, míg ez a forgatókönyv volt életben, de változnak az idők és a forgatókönyvből felforgató könyv lett.

Történt, hogy a bal és liberális oldalt a Fidesz derekasan megverte a választásokon, aminek az első következménye az lett, hogy azonnal matekozni kezdtek. A 2/3 nem 2/3 és különben is, ennyi mandátumot nem kaphatnának. Ment a morgás és a zúgolódás, de főleg a tanácstalanság volt a jellemző. A széttöredezett bal és liberális oldal képtelen volt magát összeszedni és mivel nem volt elegendő szimpatizánsuk, jött a ragyogó ötlet és elkezdtek civilkedni. Erre elég ötven ember is és nagy csinnadrattát lehet csapni. Kezdődött a Szabadság téri német megszállási emlékművel. Liberálisék kivonultak és kerítést bontottak, majd az emlékművet mindenféle lommal, kővel, bőrönddel rakták körbe, mint civilek. A kormány visszakozott és nem avatták fel az emlékművet, amitől a vérszemet kaptak ezek a nyilvánvalóan álcivilek. Most a tanárok lázadásához csapódott a sok kis álcivilt csoportocska és már ott tartunk, hogy ultimátumot adnak a kormánynak. Teszik ezt úgy, hogy Orbán diktátoroznak és mocskos fideszeseznek, amiből ismét csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez párt eszmei alapú és semmi köze egy civil mozgalomhoz.

Ezek a demokráciáért aggódó álcivilek viszont csúfosul lelepleződtek, hiszen ez a törpe kisebbség azt tartaná demokratikusnak, ha a magas fölénnyel megválasztott kormány azt tenné, amit ők akarnak. Így szeretne a hatalomból kipottyant bal és liberális oldal ismét hatalmi tényező lenni. Most egy széttöredezett, magát civilnek mondó álcivil csoportocskák laza masszáját alkották meg, akiket a Fidesz gyűlölet és a fújjolás tart össze. Nyíltan diktatúrát követelnek a demokrácia nevében és a többségre szívfájdalom nélkül ráerőltetnék az akaratukat. Magam nem dőlök be a demagóg kijelentéseiknek, ami nem mondható el mindenkiről. Mindig és mindenhol fel kell lépni az álcivilek ellen és azonnal meg kel cáfolni a buta okoskodásukat!

Március 15-én ismét sikerült egy kis botrányt kavarni. Pukli István és megvezetett társai, a Pukli kommandó, a Kossuth téren most azt követelték, hogy a kormány kérjen tőlük bocsánatot. A szám tátva maradt a meglepetéstől. Amikor elvették a 13. havi fizetésüket, meg se nyikkantak, most pedig, hogy 40%-os béremelést kaptak, lázadnak! Teszik ezt úgy, hogy álságos politikai céljaik elérése érdekében maguk előtt tolják a gyermekeket, mintha az ő érdekeik miatt zendülnének. Nem véletlenül írtam politikai célt, mert ez az! A bukott ellenzék hergeli, lázítja, uszítja a tanerők azon részét, akiket be tudnak csapni! Azt még úgy ahogy elfogadtam, hogy Gyurcsány beszédet mondott a Pilvaxban igen szerény érdeklődés mellett, de a Népszava ütős hírére már felkaptam a fejem. A Pukli félékkel egyetértő „művész” kockás kokárdát csinált és azt árulta. Évekkel ezelőtt, mikor a Fidesz az ellenállás jeleként biztatott, hogy mindenki hordja a kokárdát még egy hétig, ballibsiék a jelkép meggyalázásáról beszéltek. Most pedig a Pukli félék gyalázzák meg a 168 éves jelképünket!

Honnan a bátorság és a pimasz arrogancia, amivel ezek az emberek politikai céljaikra akár a nemzeti színeket is megbecstelenítik?

Népszaváék szerint zúgott a Kossuth tér a „Mocskos Fidesz!” felkiáltásoktól, csak érdekes módon, akik ott voltak, azok nem hallották. Világos, ha már hazudunk, hazudjunk nagyot. Igyekszik az ellenzék olyan látszatot kelteni, mintha a Fidesszel tömegek lennének elégedetlenek, pedig a valóság az, hogy épp ellenzékiekkel van tele a tömegek hócipője. A mocskos, kis manipulatív sározgatásuk és a sunyi hazugságaik hallatán mindenki vagy a Fideszre, vagy a Jobbikra szavaz, mert ezeket a hatalomba soha többé! Magam pedig remélem, előbb utóbb megjön a tanárok esze és befejezik azt a kezet marni, amelyik eteti őket! Elnézve a kockás kokárda színét, nekem beugrik az Államvédelmi Hatóság neve és az a politikai mocsok, amelyik megint elő akar mászni a pöcéből, ahová méltón került.

Március 15. kapcsán ismét fellángolni látszik az ki nem alvó parázs, mely szerint a politika kisajátította a Nemzeti Ünnepet, így, - a fene egye meg, én el nem megyek ünnepelni- mentalitást választják egyesek!

Csöppet józanul átgondolva, mindig minden ünnepet kisajátít, vagy kihasznál a politika. Rákosi mikor ünnepelte, büszkén düllesztette a mellét, hogy ez a dolgozó nép ünnepe. Kádár már a szocialista fejlődést és az elért eredményeket csapta hozzá lelkesen integetve a karzatról. Nem volt ez másképp a rendszerváltás kapcsán sem, hiszen a politika akkor azt üzente nekünk, a friss demokrácia vívmánya az a szabadság, amivel felhőtlen örömmel tudunk ünnepelni. Történt aztán egy alkalommal, mikor a Fidesz, mint az ellenállás jelképét, felhasználta a kokárdát tiltakozásul. Nem mondom, hogy jó ötlet volt, mert a 48-as forradalom jelképe ugyan nem sokat csorbult, de az ellenzők ebben már fegyvert láttak.

 Itt egy pillanatra elidőznék, mert a jelképek és a jelképekhez kapcsolódó érzelmek, mítoszok és legendák köre erősebb kell legyen, mint egy szerencsés, vagy szerencsétlen politikai performansz. A magyar zászló attól nem vált megvetendő jelképpé még, hogy Szálasi alatta tette le az esküt. Profánabb hasonlattal élve, ha a kokárdás idegenkedésnél tartunk, gatyát se hordjunk, mert a nyilasok is hordtak.

 Attól, hogy a kutatások alapján azon a márciusi napon talán nem is minden a legendákban tudott módon történt meg, attól még ez a legkedvesebb nemzeti ünnepünk, amely minden magyaré! Inkább itt vélek felfedezni egy kis aljas aknamunkát. Akik nemzetben gondolkodnak és a nemzeti jelképek fontosak nekik, először suttogva, később pedig már egyre hangosabban hazaffynak, turulban születettnek, sovinisztának, irredentának lettek beállítva. Emlékszem a szent jobb tetemcafatnak nevezésére és a szent korona micisapkázására is, pont úgy, mint valamelyik jópofa félművelt művész által átírt himnuszra.

 Igen, én büszke vagyok a nemzeti jelképeinkre, mert az összetartozásunkat, a történelmünket, a múltunkat foglalják magukba és természetesen különállásunkat és autonómiánkat is más nemzetektől. Ez pedig a liberális Európában lassan bűnnek számít. Amennyiben a jelképeink, múltunk és büszkeségünk megtagadása kell ahhoz, hogy európai lehessek, akkor nem akarok európai lenni! Ideje már kimondani, mi nem ehhez az Európához csatlakoztunk, nekünk nem ezt ígérték!

 Nem érdekel ki és hogy hol mond beszédet, március 15.-én kitűzöm a kokárdám és elmegyek a Nemzeti Múzeumhoz fejet hajtani a szabadságharc nagyjai előtt, majd pedig emelt fővel jövök el onnan, mert ez a MI ünnepünk!